Szvétek Kriszti vagyok, a Nyilas jegyében (aminek kifejezetten örülök) érkeztem erre a Világra.
Már gyerekként is szerettem rajzolni, festeni, faragni, gobelin-ezni és gyöngyállatokat fűzni. Ovis koromtól kezdve érdekelt a kézműveskedés és az állatvilág, meg kellett küzdeni velem, hogy szóba álljak az emberekkel.
Kislányként a „Tóparti béka” című festményemmel 2. helyezést értem el egy városi rajzversenyen, mellyel egy élő fehér egeret nyertem szüleim nagy örömére. Véletlenek pedig ugye nincsenek.
Gimnázium után Budapestre vágytam Kalocsáról, ahol Külkert (BGE) végeztem, majd irodában dolgoztam. Ott kezdtem el érezni, hogy nem a saját utamat járom. Ennek hatására Máltára repültem társammal, törpenyuszinkkal és egy egyirányú repülőjeggyel, hogy megkeressem, ki is vagyok én valójában.
3 évet éltünk a szigeten, ami az otthonunk lett, és ami elindított egy véget nem érő belső utazáson, miközben munka mellett ötvös műhelybe jártam tanulni. (MCAST – Institute for the Creative Arts – MALTA)
Nyilas szülöttjeként igazi álmodozó, vándor, utazó, folyton szabadságot kereső kalandor lélek vagyok, közben pedig egy introvertált személyiség.
Van egy örökbefogadott pinscher kutyusom, Mandala, aki leírhatatlanul sokat jelent számomra, és akinek meghatározó szerepe van a Jokrima Jewellery létrejöttében, illetve egy törpenyuszim a szivárványhídon túl, akinek általunk készített emlékhelyét minden évben látogatjuk Máltán.
Fával való alkotásaimat saját magam kísérleteztem ki, először egy 20 m2-es lakás nappalijában. Azóta van egy kis műhelyem (melynek része egy saját oliva fa is), illetve egy UTAZÓ szerszámos táskám, hogy bármikor és bárhonnan tudjak dolgozni.
Amióta elkezdtem ékszereket készíteni, az volt a legbelső vágyam, hogy valamilyen formában az állatok iránt érzett szeretetemet és a művészet iránti vonzalmamat összekapcsoljam, és valami olyat hozzak létre, amit az én nevemhez kötnek az emberek, és valódi értéket teremtek vele.
Azt érzem, hogy a Jokrima – ART of Pet Hair Jewellery (avagy az „Olivába zárt szeretet”) minden apró részletével együtt pontosan erről szól.
Egy mára már (majdnem) felnőtt, állatszerető, folyton kézműveskedő kislány álma, akiből ékszerkészítő lett, és aki a négylábú társaink egy apró részét kézzel faragott medálba foglalja azzal a céllal, hogy ha el kell búcsúznunk tőlük, akkor is velünk maradjanak. Természetes olivába zárva. Örökre.
