Önmegvalósításomat egy hátizsákos utazáshoz tudnám hasonlítani, melynek során egy elhatározásból indulva, egyedül, de mégis szerető támogatókkal, nehezebb és könnyebb pillanatokkal, hátamon a legfontosabb szerszámaimmal és ötleteimmel, különböző állomásokon keresztül eljutottam oda, hogy létrehoztam valamit, ami igazán én vagyok.
Az útnak meghatározó része volt Belgium, London, Budapest, Málta, Srí Lanka, Gran Canaria, Olaszország, és nem utolsó sorban a Szelidi-tó és az Őrség.
A világ különböző pontjai mellett pedig közben bekapcsolódott ebbe a belső utazásba Mandala kutyám, akit miután örökbe fogadtam, megváltoztatta az életemet, tükröt mutatott, formálta a személyiségemet, valamint inspirációt adott az „Olivába zárt szeretet” ötletemhez.
A jóga és a hangtálak gyógyító ereje pedig értékes megéléseket adtak nekem, erősítették az önbizalmamat. Érzem belül, hogy több dolgom van velük az életemben, csak időt kell adnom neki, hogy kialakuljon, hogy milyen mélységben és formában haladunk tovább együtt.
Egy relaxációs jóga óra végén hatalmas oliva fát képzeltem magam elé, melynek az ágai, gyökerei spirálszerűen csavarodtak, körülötte az állatvilág. Hónapokkal később megpillantottam ezt a képet az olaszországi Ostuni kis utcájában egy oliva fafaragó művész ajtajára festve.
Máltán, a második otthonom egyik kedvenc pontján pedig a sziklából a tenger egy szív formát alakított ki, benne a fehér színű só, mely pontosan úgy nézett ki, mint az én kézzel kifaragott medálom. Ott álltam ebben a formában, és csak arra az idézetre tudtam gondolni, mely a szigeten fel van festve arra a lépcsőre, melynek környezete rengeteget adott nekem az évek során:
„You don’t have to see the whole stairway, just take the first step.”
